Lótípusok
A lovaknak és a póniknak nagyon sokféle típusa ismert,kezdve a nagy testű,lassú mozgású nehézigás lótól a karcsú és gyors Angol Telivérig. Egy-egy típus általában a fajták keresztezésének eredménye,de vannak olyanok,amelyeket kifejezetten meghatározott célra tenyésztettek ki.Például egy nagy testű igásló és egy telivér keresztezéséből olyan ló születik,amely egy termetes lovast is könnyen elbír a hátán.Azoknak a lovaknak,amelyek fogathúzásra alkalmasak,általában meredekebb a lapockájuk,ezáltal jól felfekszik rá a hám, másrészt a csüdjük is meredekebb.Lábukat magassabbra szokták emelni,ami elegánsan mutat a fogatban, ám a lovaglásnál kifejezetten kényelmetlen.
A fogatlovaktól különbözek a hátaslovak. A lovaglásra használt állatmal erősnek kell lennie,hogy elbírja lovasát,törzsének pedig keményebbnek,hogy a lovasnak jó ülést nyújtson.Dőlt lapockájának köszönhetően hosszab és alacsonyabb lépésekkel halad,ami kényelmessé teszi a lovaglást. Ebben szerepe van a kisebb szöget záró csüdjének is.Az izmos far és hosszú hátsó láb az ugrásban válik előnyére.
A kis sportpóni és a nagyobb méretű hátasló a legjobb tulajdonságaival rendelkezik: szép,arányos testfelépítésű, a vérmérséklete pedig egyenesen tökéletes.
A nehézigás lovakat masszív testfelépítésük,vastag csontozatuk és erős izmaik nehéz terhek vontatására teszik képessé. A kocsilónak is erősnek kell lennie, mégis könnyebb testű, ezáltal elegánsabb. Lábat magasra emeli. Két egymsához illő ló párban igen értékes.
A cob nyugodt természetű hátasló, amelynek kissé rövid lába és zömmök teste van. Hagyományosan az idősebb és teste lovasok használják előszeretettel. A cob sörényét gyakran rövidre vágják.
A pólópóni kis testű ló. Gyorsan mozog,fordulékony,képes hirtelen felgyorsulni,megállni vagy irányt változtatni.Azonnal végre kell hajtania lovasa utasításait.
A vadászpóni teste erőteljesebb,kevésbé tetszetős, mint a klasszikus hátaspónié. Amellett,hogy jó hátasló,gyors mozgású, és ugornia is tudni kell.